Sportfogadások az interneten – megéri?

Manapság, ha már van valakinek otthon egy számítógépe, és internet elérhetősége, onnantól kezdve, bármit elérhet sokkal kényelmesebben. Így van ez a sportfogadásokkal is. A fotelünkből ülve megtehetjük, hogy fogadásokat kötünk. Még azért sem kell, fáradnunk, hogy elmenjünk, és megnézzünk egy lovas futamot, vagy más sport versenyt. Hiszen ezeken az online fogadási oldalakon lehetőségünk van, akár élőben is nézni a közvetítéseket!Nyerőgép onlineHát, ha csak ezt a két szempontot nézzük, már megéri, nem?Az oldalak használata nagyon egyszerű! Ha megvan a megfelelő oldal, amelyiken fogadni szeretnénk, más teendőnk már nincs is, mint hogy regisztrálunk.Ha ez megtörtént, belépés után tudunk a saját számlánkra pénzt tenni. Erre a lehetőségre is számtalan módszer van. Számlaszám megadással, utalással, befizetéssel, sokféle variáció közül választhatunk.Ha túl vagyunk a befizetésen, már csak fogadnunk, tippelnünk kell, a szerintünk befutóra!Sok internetes oldal, sport fogadó online bónuszokat is tartogat! Hogy ez mit jelent?Ez egy ajándék azok számára, akik regisztráltak, és feltöltötték a megfelelő összeggel virtuális számlájukat! Vagy meghatározott bónuszt kap, vagy megvan, hogy mekkora összegű feltöltések után, mennyi plusz jóváírást, mindegyik lehetőség plusz bónuszt, pénzt jelent számunkra! Tehát nem kell mást tennünk, mint feltöltjük a számlánkat, és már nyertünk is egy kis plusz pénzt!De arra is van lehetőség, hogy az ingyenesen elérhető oldalakon, különböző játékokkal teszteljük tudásunkat, és csak a megfelelő időben, amikor már kellően kitapasztaltuk a fogadás minden fortélyát, utána játszunk már élesben, igazi pénzzel!Sok esetben, ha nyerünk, azonnali kifizetés van. Ami azt is jelentheti, hogy amelyik számláról átutaltuk a pénzt, arra van lehetőségünk visszakapni a nyereményt.Így még azzal sem kell fáradni, hogy hogyan jut a nyereményünk vissza hozzánk!

Kötelező német nyelvtanfolyamok

Minket is elért a végzet. Vagyis engem elért. Na, jó, azért ennyire nem tragikus a helyzet. Csak meglehetősen erős ellenérzéseim vannak a német nyelvvel szemben. Most pedig elküldenek minket német nyelvtanfolyamokra azzal a indoklással, hogy az idei szezonban sok lesz a verseny és edzőtábor német nyelvterületen. Az egyesület kevés németül beszélő tagja pedig nem akar minket pesztrálni, mikor éppen annyira eldugott helyeken járunk, ahol az angollal nem boldogulnánk. Hát ilyen az éne szerencsém! Pedig komolyan mondom, hogy már próbáltam barátkozni a gondolattal és magával a nyelvvel életem során többször is. De valahányszor meghallom, hogy valaki németül beszél, mindig kénytelen vagyok megállapítani, hogy a világ egyik legcsúnyább nyelvét beszéli. Jó, aláírom, a szláv nyelvek sem szépek éppen, de azokban legalább vicces az a rengeteg köpködés a mássalhagnzók torlódása miatt. Abban legalább van valami szórakoztató, de a németben… Szóval csak ennyire lelkesen nézek a tanfolyam elébe. Legalább a társaság jó lesz, ennyi örömöm lesz benne… Aztán meg arra is kíváncsi leszek, hogy mennyi ideig marad meg a tudás a szezon végeztével, ha egyáltalán nem is fogom használni a nyelvet… Oké, mára elég ennyi a siránkozásból, majd az első óra után folytatom a kesergést.

német nyelvtanfolyamok
német nyelvtanfolyamok

Baristák kényeztettek minket

Tegnap olyan finom kávékat kóstoltunk a szállodában, ahol az edzőtábor ideje alatt megszállunk, hogy valami csodálatos. Egy barista képzés záróvizsgájának adott otthont a hotel, és minden vendég az ő általuk készített kávékülönlegességekből rendelhetett ebédre vagy vacsorára. Mi külön szóltunk, hogy vállaljuk a plusz költségeket, de még egy-két változatot kipróbálnánk. Én elmondhatatlanul ínyenc vagyok ilyen szempontból, a kávéért pedig odáig vagyok, csak sajnos túl sokszor nem áll módomban inni. De most rendesen kihasználtuk a helyzetet. Össze is ismerkedtünk a végzős „diákokkal”, jókat beszélgettünk az esti kávé mellett.

barista képzés
barista képzés

Másnap persze nem volt annyira könnyű felkelni, mint ahogy terveztük, de ezt az edzőtábort leírtuk „szezonvéginek” és „lazsálósnak”, ami persze így, ebben a formában nem igaz, de egyszer-kétszer, például az ilyen esti fennmaradásoknál, nem hajtottuk magunkat olyan keményen, mint szoktuk. Nemsokára haza is tértünk, pontosan már csak egy napunk maradt ebben a csodás környezetben. Egy ilyen hosszabb időszak után megint olyan furcsa hazamenni, amikor már ez is egy kicsit, ha máshogy nem, de legalábbis ideiglenesen, az otthonod lett. Na, de sebaj, otthon vár az új klubház, mert ha jól értesültem, sikerült megszervezni a klub költöztetését, és elvileg egy sokkal jobb helyre kerülünk, mint ahol voltunk… Hát remélem…

Szülinapra bukósisakot, mi sem egyszerűbb

Öcsémnek közeledik a huszadik születésnapja,  úgyhogy az egész család azon zizeg, hogy mit vegyünk neki. Sajnos én nem vagyok túl aktív az ajándékkeresésben, de ezt általában meg szokták érteni. Most egyelőre ott tartunk, hogy valami motoros cuccot kéne neki, mert újabban odavan a kétkerekűekért, tavaly le is tette a jogsiját, és már évek óta motorra gyűjt. Apának mondtam, hogy keressenek valami bukósisak akciót, aztán uccu neki, vegyenek neki egy fejvédőt. Erre Apa kifakadt, hogy velem milyen könnyű volt, nekem bármikor vettek egy korcsolyát, vagy akármi mást, ami egy kicsit is emlékeztetett a korcsolyára, akkor már boldog voltam. Felvilágosítottam, hogy most körülbelül ugyanezt megteheti, csak motoros dolgokkal. Egy bukónak pedig minden fiatal örülne, főleg, ha a közeljövőben motorra akar pattanni. A probléma úgy tűnik tehát, hogy kezd megoldódni. Bár anya meg eleve nem támogatta ezt az egész projektet, merthogy manapság veszélyes motorozni, és mi lesz, ha elütik, és lebénul vagy valami hasonló szerencsétlenség történik öcsivel. Akkor éppen otthon voltam, és megkérdeztem Anyát, hogy ugyan mi lenne, ha esetleg nem mindig ilyen baljóslatúan látná a dolgokat. Erre inkább nem felelt, de azóta nem vészmadárkodik. Megértem, hogy szülői aggodalom, meg minden, de azért az ördögöt kaparjuk már le a falról.

bukósisak akció
bukósisak akció

Egy motorosbolt Budapesten az új partnerünk

Egy elég meglepő felkérés érkezett nemrég a klubunkhoz. Egy motorosbolt Budapesten azzal keresett meg bennünket, hogy vegyünk részt a következő kampányukban. Először el sem tudtuk képzelni, hogy hogy jövünk mi a motorozáshoz, de a marketingesük rövid idő alatt ezt is világossá tette számunkra. A kapcsolódási pont elsősorban a gyorsaságon lenne. Még nem tudja egészen pontosan, hogy a kisfilmben, amit készíteni akarnak, velünk „versenyezne” a motor vagy mi üljünk rá, de az első verziót vállalhatóbbnak találja. Aztán még olyan jellemzőket akar kihangsúlyozni, mint az elegancia, a szépség és a „siklás”.

motorosbolt Budapesten
motorosbolt Budapesten

Elsőre lehet, hogy nektek is egy kicsit furán hangzik, de ahogy jobban elmesélte a dolgokat, mit hogyan képzelnek, rájöttünk, hogy lehet ebben fantázia. Az sem utolsó persze, hogy hosszútávú támogatói megállapodást szeretnének kötni. Bár a pénzügyekhez én egy kicsit se konyítok, de elvileg mindkét fél jól járna az egyezséggel. Szóval, lehet, hogy nemsokára egy motoros reklámban láttok majd viszont, amint feszítek egy motoron, vagy, ahogy versenyt korizunk vele. Izgalmasnak hangzik… Még sose ültem motoron, de lehet, hogy eme gyümölcsöző megállapodásnak köszönhetően még arra is ráveszem magamat.

Buszos kirándulásra fel!

Még mindig kint vagyunk a csodás Ausztriában. Fent a hegyek között azért még kemény a tél, hó is van annak ellenére, hogy a február itt is furcsán melegre sikerült. Kaptunk egy szabadnapot az edzőnktől, amit gyorsan ki is használtunk. A klubból senki sem az az otthonülő típus, talán egy-két ember lehet, hogy magától otthon maradna, de őket meg viszonylag könnyen rávesszük, hogy tartsanak velünk. Elhatároztuk tehát, hogy kirándulunk egyet. Tudom, kérdezhetnétek azt, hogy ha végre van egy napunk pihenni, akkor miért nem maradunk a fenekünkön. Erre reális magyarázat sajnos nincsen, azt viszont fel tudom hozni enyhítő körülményként, hogy a célpontot busszal közelítettük meg, és elsősorban egy hegyi falvat és annak környékét jártuk be, ami nem volt egy óriási távolság.

buszrendelés
buszrendelés

Erről jut eszembe, hogy a buszrendelés körül volt egy kis kavar, ugyanis szóltunk a személyzetnek, hogy akkor mi elmennénk, tudnának-e buszt biztosítani vagy rendelni. Az egyikük hevesen bólogatott, a másikuk meg rázta a fejét, hogy az nem fog menni. Először nem tudtuk, hogy kinek higgyünk, de leadtuk az adatokat (mikor, hányan, hova, meddig) és kértük, hogy szóljanak délutánig, ha van megoldás, mert ha nincs, akkor magunknak kell intézkednünk. Végül sikerült megszervezniük a dolgot, és egy nagyon kényelmes kis buszt küldtek nekünk. Csudajó volt felfrissülni a természetben és egy kicsit más módon, más környezetben megmozgatni az izmainkat.

Egy rég nem látott barátnő…

Amíg a klubbnál rendeződnek a dolgok, mi újfent Ausztriába jöttünk edzőtáborozni. Sok itt a régi ismerős, de új versenyzőkkel is találkoztunk már. Szeretem megismerni az újakat, néha, ha nekem pihenőidőm van, ők pedig edzenek, bejövök megnézni, hogy hol tartanak, mit hogyan csinálnak, milyen stratégiákkal dolgoznak, stb.

A személyzet itt is nagyon aranyos, hasonlóan az előző helyhez, amiről már korábban írtam. És itt is nagyon sok a magyar, úgy látszik, hogy az ausztriai állás hódít a honfitársaink körében. Ami viszont még inkább meglepett, hogy egy volt általános iskolai osztálytársnőm is itt dolgozik, mint felszolgáló. Nagyon régen nem beszéltünk, pedig az egyik legjobb barátnőm volt az általános évei alatt. Szerencsére nem váltunk el haragban, csak egyszerűen másfelé vitt bennünket az élet. Viszont egyik este egy nagyon jót beszélgettünk, szinte olyan volt, mintha nem telt volna el olyan sok év azóta, hogy együtt ültünk az iskolapadban. Felvázoltuk egymásnak, hogy ki hol tart az életében, az álmai megvalósításában. Természetesen nosztalgiáztunk is, az ilyenkor elkerülhetetlen. Ennyit pedig már régen nevettem, mint most. Másnap persze nem ment olyan jól az edzés, mert kissé fáradt voltam az éjszakai csevejtől, de még így is azt mondom, hogy megérte.

ausztriai állás
ausztriai állás

Bizonytalan jövőkép a klubbnál

A klubbunknál egy kis probléma támadt, mert az a hely, ahol gyakoroltunk, nem akarta meghosszabbítani a szerződésünket. Pedig a klubnak úgynevezett „ tartós bérlete ” volt, amit azt jelentette, hogy tulajdonképpen mi voltunk a „főbérlői” a helynek, a mi edzésrendünk alapján osztották be a pályák használatát, stb.

tartós bérlet
tartós bérlet

Igazából annyira mélyen nem látok bele a klub ügyeibe, hogy pontosan értsem, hogy mi volt a konfliktus alapja, mert úgy vélem, hogy csak úgy nem bontanak fel egy ilyen szerződést. De mégis megtették, és annak ellenére, hogy az oka egyelőre rejtve van előttem, az életünket és jövőnket eléggé befolyásolja. Még szerencse – legalábbis most egy kicsit jól jön ki –, hogy elmegyünk egy kéthetes edzőtáborba a jövő héttől. Mire visszaérünk, remélem elrendeződnek a dolgok és elmúlik ez a bizonytalanság. Annál rosszabb nincs, mikor az ember nem tudja, hogy mi lesz a dolgok végkimenetele: most maradunk vagy megyünk. Én nagyon reménykedem benne – párommal egyetemben –, hogy megoldódnak a problémák, sikerül dűlőre jutnia a vezetésnek, és nem kell helyszínt váltanunk. Itt már olyan otthonosan érezzük magunkat, úgy jövünk be, mintha a második otthonunkba éreznénk. Azt pedig senki nem szereti elveszíteni. Szóval, drukkoljatok, hogy minden a lehető legjobban alakuljon!

Anya és az ausztriai állások

Múltkori bejegyzésemről jutott eszembe, hogy az ausztriai állások másik vonalon is kötődnek az életemhez. Édesanyám ugyanis nagyon sokat dolgozott a határ túloldalán, ami miatt sokat volt távol. Nem hiszem, hogy ő ennek különösen örült, de cserébe egészen jó életszínvonalat tudtak nekünk biztosítani. Többek között ennek az eredménye az is, hogy elkezdhettem jégtáncolni. De arra is emlékszem, hogy milyen sokszor szerettem volna, ha Anya is ott ül az edzések alatt, és várja, hogy végezzek, mint a többi gyerek anyukája.

ausztriai állások
ausztriai állások

Azok a napok, amikor el tudott jönni a versenyeimre, számomra az ünnepekkel értek fel. Akkor mindig nagyon-nagyon szépen akartam táncolni és kettős erőbedobással csináltam a gyakorlatokat. Aztán ahogy kamasz lettem, dacba fordult át bennem a vágy, hogy Anya ott legyen minden versenyen. Nem lehetett könnyű neki, hiszen mikor hazajött, akkor sem nagy mosollyal vártam otthon, hanem durcás képpel, mint akit vérig sértettek. Persze egy gyerek szemszögéből kicsit érthető is, de ma már tudom, hogy Anyát sem hibáztathatom érte, hiszen ő is jobban szeretett volna több időt tölteni velünk.

Már gimnazista voltam, amikor felmondott az osztrákoknál és itthon kapott egy jó munkát. Titokban nagyon örültem neki, de talán ezt nem mutattam ki eléggé. Azóta persze ezt is tisztáztuk, és elárultam neki, hogy ott, akkor ezt nem tudtam elmondani, de nagyon hálás voltam azért, hogy végre végleg hazatért.

Ausztriában az ausztriai munkákról

Emlékszem, múlt nyáron a szomszédos Ausztriába mentünk edzőtáborba. Mindig szeretem az ilyen alkalmakat, főleg, ha messze is megyünk, meg nem is. Az osztrák Alpok pedig pont egy ilyen hely, mert az ember kimozdul itthonról, de nincs elérhetetlen és áthidalhatatlan távolságra az otthonától. Persze mondhatnátok, hogy hogy lehet, hogy még nem szoktam meg távol lenni az otthonomtól, amikor a versenyek és az edzések folyamatosan elszólítanak. Nem mondhatnám, hogy nem szoktam meg, és félre értés ne essék, szeretem bejárni a világ távol eső pontjait is, de még sincsen jobb érzés, mint amikor újra landolunk a gyönyörű Budapesten.

ausztriai munkák
ausztriai munkák

De visszatérve az osztrákokhoz. A kint töltött két hét alatt nagyon jóban lettünk az ottani személyzettel. Hála szüleim vasakaratának, elég jól beszélek németül, úgyhogy volt, hogy szabadidőmben elbeszélgettem hol a recepcióssal, hol a pincérekkel. Az érdekes egyébként az volt, hogy nem is mindig kellett németül beszélnem, hiszen szinte minden pozícióban találkoztam olyan beosztottal, aki magyar anyanyelvű volt. Kérdeztem is tőlük, hogy miért pont ide jöttek dolgozni. A magyarázatuk minden esetben egészen logikus volt és érthető. Az ausztriai munkák magasabb fizetést kínálnak, nagyon jól néz ki az önéletrajzban, ha van külföldi munkatapasztalatuk, és nem utolsó sorban tökéletesíthetik a németjüket. Ráadásul mindenféle nációból megismerkednek emberekkel, mert nem csak osztrák, de cseh, lengyel, román, horvát munkatársaik is akadnak bőven.

Szerintem igazuk van, ha megtehetném, és nem a sport lenne a hobby és munkám, akkor nagy valószínűséggel én is belevágnék egy jó kis osztrák munkavállalásba. 😉